Új állandó kiállítás
2012. május 08.
A tárlatvezetések,kézműves foglalkozások során merült fel az az igény,hogy legyen egy olyan kiállítás, amely a látogatókat nem hagyományos módon vezeti be a népi paraszti kultúrába, hanem egy tapintható kiállítás keretében ismerteti meg az érdeklődőkkel.
Gondolatok a „tapintható” kiállításhoz
Új állandó kiállítás nyílt a Sóstói Múzeumfaluban, Tapintható népi kultúra címmel. A címet olvasva szinte mindenkinek az elsődleges cél jut eszébe: érzékelhetővé tenni látássérült embertársainknak is a nép évszázados értékeit, megismertetni a hétköznapok egyszerű, de nélkülözhetetlen tárgyait, az élet fenntartásához szükséges eszközöket. Közel hozni számukra is, hogy mi az a paticsfal, milyen a zsindelytető, hol található az eke szarva, milyen magas az asztalszék. Miből készültek a mindennapok eszközei, hogyan használták ezeket, mi a különbség a gyapjú és a lenvászonból készült viseletdarabok között. De ha belegondolunk, valóban csak nekik kel ezeket magyarázni? Gyakorló múzeumi dolgozóként kijelenthetem, hogy nem. Így érthető, hogy a másik célunk az oktató-nevelő munka segítése volt. A hon- és népismeret, történelem órák jelentős szemléltető anyaga lehet a kiállítás. A kiállítás bejáratnál elhelyezett makett a múzeumfaluban való tájékozódást, az épített falu megismerését segíti. (Bár eredeti helyéről már az épület tornácának védelmébe kellett helyeznünk, mivel óvatlan kezek pár fát, galambdúcot, tornyot letörtek.) A kiállításban a tájékozódást a látássérültek számára a vezetőcsík, a nyomtatott nagybetűs felíratok és a braille írás segítik. A tárgyakkal történő ismerkedés egyhangúságát töri meg az archív kisfilmek megtekintése és a kiállító végén található „próba” szoba, ahol fel-, illetve leöltöztethetik megyénk viseletébe öltöztetett Terka babát és Gyurka papát, kipróbálhatják a mosás és a vasalás eszközeit és berendezhetnek egy parasztszobát bababútorokkal az érdeklődők. A látok számára – a tolerancia jegyében -, az utcai szoba közepén elhelyezett asztalon egy kosárban különböző anyagokból készült használati tárgyak kicsinyített mása található. A székekre helyezett kendőkkel a szemük bekötésével megtapasztalhatják milyen is a nem látok világa.
A kiállítás gondolata közel egy éve született meg, mikor a Nemzeti kulturális alap kiírta a TÁMOP 3.2.11. pályázatát. Kiegészítő része volt egy 10 hónapos havi egy alkalmas együttdolgozásnak, a debreceni Dr. Kettesy Aladár Általános Iskolájának tanulóival. A rendszeres találkozás szoros kapcsolatot eredményezett a gyerekek és a múzeum munkatársai között. Közös tanulás, új ismeretek megszerzését eredményezte mindkét félnek. A gyerekeknek közel hoztuk a magyar népi kultúrát, mi pedig megtanultuk, hogy hogyan közvetítsük sérült embertársainknak a falu értékeit. Ennek az eredménye lett a kiállítás.
A célunk tehát a népi kultúra megismertetése. Látónak és látássérültnek egyaránt. Kellemes „tapintást” mindenkinek.